Megszoktuk az ellenzéktől, hogy nyelvi trükkök gyártásával akarják ellensúlyozni frusztráltságukat. Mostanában sokat mondják, hogy nagyon nehéz nekik megküzdeni az állampárttal. De mi ezeknek a mondásoknak a valódi alapja?

A magyar nyelv egy darabig tűri, aztán kiveti magából

Az ellenzékiek agyafúrt mesterkedésével keletkezett kifejezései hamar kikopnak a köztudatból. Ennek oka, hogy lapos mondások ezek, olyanok, mint a rabszolgatörvény. Ki fog erre emlékezni 3 év múlva?

Ha a  címben levő kérdést úgy tesszük föl, hogy miért csak szómágia, amit az ellenzék művel, akkor igen egyszerű a válasz: nem írja le a valóságot. Nem egy igazi meglátás van ezek mögött a kifejezések mögött. Ezek a mondások nem egyszerűen azért rosszak, mert kis lovagjaik mondhatták volna szebben is, hanem azért, mert nincs alapjuk.

 Milyen lenne akkor egy igazi leleményes mondás?

Azt hiszem, sok ilyet hallottunk kormánypárti politikusoktól. Én nem vagyok politikus, de ha tanár lennék és egy ellenzéki szapulná az oktatásügyet, akkor a következőt fejteném ki.

Mi tanárok az elmúlt hatminc évben nagyjából hatszázezer olyan munkavállalót képeztünk ki, akik derekasan megállják a helyüket a nyugati munkaerőpiacon.  Hogy örülnének ennek. Hát igen, a kivándorlás. Csak arról is mutanék számokat, hogy a nemzeti fizetési mérlegben mennyit tesz ki az ő haza utalt pénzük, meg arról, hogy én hány olyan embert ismerek, aki haza költözött és itthon is annyit keres, mint külföldön.

Amikor állandóan a FIDESZ médiafölényéről beszélnek és azt bizonygatják, hogy a kormány semmit nem csinál, csak kommunikál, akkor azt mondanám, hogy nyilván kommunikál is. Belefér ugyanis az informació kategóriába a dolgozó emberek bankszámlaértésítőjében olvasható összeg, ami a havi fizetésükről szól. Erről rögtön tudják, hogy nagyjából 40 százalékkal több mint 8-10 éve.

Mire jó akkor az ellenzéknek a szómágia?

Pótcselekvés.